34.rész. Igen..

Sajnos erre a részre nem vagyok valami büszke..Komolyan gondolkozom azon,hogy abba hagyom a blog írást.Szerintem úgy sem olvassa 1-2 embernél több.:( Szeretnék 3 megjegyzést arról,hogy mi a véleményetek..Akkor folytatom.Addig nem.[3 különbözõ embertõl.]

-Ez van.-nyomtam oda a srácoknak a levelet
-Megoldom!-mondta Zayn
-Hagyd.Végül is...igazuk van..meg elsõ a baba egészsége és...áhh nemtudom..-mondtam tök szomorúan
-Biztos ezt szeretnéd?-kérdezte Louis
-Azt hiszem..vagyis...IGEN!-vágtam rá-végülis csak azért jelentkeztem mert megálmodtam,de mindegy.Igazuk van.
-Gyere ide Hugiiiii!!!-ölelt meg Harry
-Megint ide kerültünk .-nevettem
-Hova?-lepõdött meg Liam
-A bátyám a hugom pasija.-nevettem mégjobban
-Fogadd el!-kuncogott Hazza
-Már elfogadtam.-szorítottam magamhoz Haroldot
Ezek után leültünk a nappaliban.Amikor elkezdtünk volna nézni valami filmet csengettek.Elballagtam az ajtóig majd kinyitottam azt.
-Debbie!Mi történt?Miért sírsz?-lepõdtem meg
-Will...Will szakított velem!-borult a nyakamba
-Jézusom gyere be!
Debbievel bementünk a nappaliba,ahol minden szempár rá szegezõdött.
-Mi történt?-kérdezte mindenki egyszerre
-Will...-Debbie csak ennyit tudott mondani.
Csináltam forró teát és fölentünk a hálóba.Megpróbáltuk Debbiet vigasztalni.Nagyon nehéz volt,tényleg szerette Willt.
-De..miért?-kérdezte halk és lágy hangon Danielle
-Azt mondta,hogy mást szeret,azt mondta,hogy az a valaki akit õ teljes szívébõl szeret,az közel áll hozzám,és hogy nem mondhatja meg,hogy ki az..-nyöszörögte Deb.
Vajon ki lehet az?Miért tette ezt Debbievel Will?Mikor annyira jól mutattak együtt.Tényleg boldognak tûntek.
-Sziasztook!Megjöttünk!-rontott be a szobába tök vidáman Mandy és Niall de amikor megpillantották Debbiet azzonal elkomordtak?
-Mi...-kezdte el Mandy
-Will.-vágta rá Harry
Nem kellet többet mondanunk.Mandy és Niall jó szorosan átölelték Debbiet majd folytattuk a beszélgetés ami végül filmnézéssé alakult.

*Debbie szemszöge*

A többiek elvoltak a filmnézéssel én pedig a telefonomat babráltam.Elmondhatatlanul szomorú voltam,és azt tudni hogy valaki olyat szeret aki közel áll hozzám,az nagyon fáj.Csak babráltam a telómt és elgondolkoztam..."Amikor még az utolsó üenete a mobilomban van...Amikor minden közös kép láttán a szemembõl egy könycsepp kicsordul...Amikor a mosolya még elõttem lebeg...Amikor tudom,hogy ezt a mosolyt többé nem nézhetem....Amikor eszembe jutnak a szép pillanatok...Amikor tudom,hogy együtt már nem leszünk boldogok...Amikor észre vettem,hogy vége,már nincs velem...Ekkor jöttem rá,hogy hiányzik és a világon mindennél jobban szeretem.Haragszom arra kit el kell felejtenem ,s rádöbbenek arra,hogy még jobban szeretem.Gyötörni akarom,de nincs hozzá erõm!Mert tudom....MÉG MINDIG SZERETEM ÖT!!!!!" -ezek a gondolatok jártak  fejemben...Miért tette ezt velem?Miért kellet pont vele találkoznom aznap Fijin?...Gondolkodtam de választ semmire sem találtam..Majd,igaz kicsit kényelmetlenül,de Britney vállán elaludtam a kanapén.

*Britey szemszöge*

Másnap reggel a kanapén ébredtem.A film közben elaludtunk.A franc.
-Keljetek fel!Ez így nagyon kényelmetlen!-piszkáltam a többieket.
-Már akinek!Nekem az pont jó!-nyöszörgött Niall
A földön feküdt és forgolódott.
-Srácok...nektek ma nem interjút kell adnotok?-mondta Eleanor
-De.-mondták egyszerre
-Hánytól?-kérdezte Cherrie
-Délután 3-ra kell ottlenni.
-Hát nem azért de fél 1 van.-mondtam.
A srácok felpattantak gyors elköszöntek és elmentek.Zayn elment fürödni én pedig Debbievel ültem a nappaliban.
-És..gondolkoztál azon,hogy ki miatt hagyhatott el Will?-kérdeztem aggódóan.Láttam a szemében a fájdalmat és a meggyötörtséget.Nagyon rossz passzban volt.
-Csak ti vagytok azok akiket ismer,és akik közel állnak hozzám...nem tudom Britney...de nem is érdekell.El akarom õt feljteni.
Nem szóltam semmit csak megöleltem.Zayn közben egy gyors puszit nyomott az arcunkra és elviharzott,mi pedig egész nap a TV-t bámultuk

*Cherrie szmszöge*

-Harry én nem erre lakom..Erre te laksz!!!-mondtam neki miközben Harry az utat fgyelte-Vigyél haza ,lécci!-nevettem
-Bocsi kicsim de nincs idõ.És amúgy is,ha már a menyasszonyom vagy idelye lenne hozzám költözz..szóval tulajdonképpen DE erre laksz.-válaszolta egyszerûen
-Ezt majd megbeszéljük ha lessz idõd.Még jó,hogy van nálad ruhám.
Mikor megérkeztünk haza..vagyis Harryhez õ gyors letusolt és elrohant.Én is vettem egy hosszú forró fürdõt majd úgy döntöttem,hogy kitakarítom a házat.Betettem a Take Me Home-ot és elkezdtem takaritani.A zene jó hangosan bömbölt amikor az egyik kedvenc számomhoz ért.They don't know about us.Tökéletesen illett a mostani életemhez.Nagyban énekeltem és takarítottam amikor egy kéz simult a derekamra.Tudtam ki az,hisz ismertem az érintését.
-Ez nem az aminek látszik!!-fordultam azonnl oda
-Ssssssh!-kuncogott majd megcsókolt.Elkezdett hevesen csókolni.Jó érzés volt érezni a közelségét.Felkapott az ölébe és felvitt az emeletre,de a csókcsatánkat egy pillanatra sem hagytuk abba.Harry gyöngéden lefektettett az ágyra és lassan a pólóm alá nyúlt és  hátamat simogatta.Mivel kínzó lassúsága csaknem megõrített forditottam a hejzetünkön és én kerültem fölülre.A ruháinkat pár pillanat alatt a földre dobtam majd hagytam,hogy õ irányítson.
-Biztos,hogy ezt szeretnéd?-kérdezte
-Akarlak téged Harold Edward Styles.Mindenhogy.-mondtam majd megcsókoltam és egy kisebb csipõmozdulattal elértem azt amit akartam.Szaggatottan vettem a levegõt,és Harry is.Már éreztem,hogy nem birom sokáig ezért csak ennyit mondtam:
-Harry...
Vettem egy mély levegõt és tudtam,hogy egyszerre értük el a kívánt hatást.Harry mellém dõlt én pedig a mellkasára feküdtem.
-Szeretlek Cherrie.
-Én is szeretlek Hazza.
-Akkor ide költözöl?-kérdezte reménnyel teli szemekkel
-Igen.-mondtam majd jó szorosan megöleltem.
Ezek után Harry mellkasán aludtam el...