Bocsi ez a rész rövidre sikeredett de igérem a többi nem lessz ilyen! :) Ha tetszik a blogom kommentelhetitek.Köszipuszi.:*
*Zayn szemszöge*
Az egész éjszakát bent töltöttük a kórházban.Britney szüleit hazaküldtem,hogy próbáljanak meg egy kicsit pihenni de azt mondták,hogy abban a házban minden Britre emlékezteti õket ezért Louis hazavitte Mr. és Mrs. Eastmant a mi házunkba.Miután Louis visszajött Eleanor elaludt a vállán. Danielle Liam ölében próbált meg pihenni.A többiek csak ültek és bámultak a semmibe.Britney állapota stabil. Nem javult semmit de hála Istennek nem is romlott.Ezek voltak az éjszaka eseményei.Másnap reggel az orvos azt mondta,hogy egyesével mindannyian bemehetünk hozzá..Elõször bement a édesanyja,majd az édesapja.Utána sorban a lányok.Mandy,Debbie,Eleanor,Danielle.Cherrie azt mondta hoggy majd utolsónak megy be de mivel én leszek az utolsó így õ majd elõttem fog bemenni.Utána sorban bementek a fiúk is. Liam,Harry,Louis majd Niall.Mindezek után Cherrie lépett be a kórterembe.
*Cherrie szemszöge*
-Szia Britney!-köszöntem neki mintha hallana..:/Miért ilyen mozdulatlan?Miért hideg a keze?Miért kell neki itt feküdni? Miért..? Nagy levegõt vettem majd folytattam a hozzá való beszélést.
-Annyi mindent el kell mondanom neked.-majd egy könnycsepp csordult le az arcomon.-De mielõtt elmondom kérlek bocsáss meg nekem. Bocsáss meg azért mert eltitkoltam.De tudd,hogy én ugyanúgy szeretlek téged.Britney én a vérszerinti hugod vagyok.-kezdtem el sírni.-Tudod,énis csak nem rég tudtam meg.Remélem ez nem fogja elrontani azt a kapcsolatot ami köztünk van :'(Szeretlek sis.♥-mondtam majd kimentem a folyosóra a többiekhez. Harry jó szorosan megölelt ami nagyon jól esett és ezeket a szavakat súgta a fülembe:
-Nefélj szivem.Nem lessz semmi baj.-nem válaszoltam neki csak még szorosabban megöleltem.Majd odamentem Zaynhez õt is megöleltem és mondtam neki,hogy menjen be Britneyhez.
*Zayn szemszöge*
-Szia szerelmem.-köszöntem neki.-Még így is gyönyörü vagy. Már mondtam de most is mondom,hogy nem hagyhatsz el engem.Az túlságosan fájna.Nem.Azt nem élném túl.Tulságosan szeretlek.:'(Hallanom kell a kedves hangodat amikor reggelente köszönsz.Hallanom kell a csodás hangodat amikor énekelsz.Látnom kell a nagy kék szemeidet.Látnom kell a csodás mosolyodat. Mellettem kell legyél.Velem....Képzeld senki nem ment haza az éjszaka.Kivéva a szüleidet mert nekik én mondtam hogy próbáljanak pihenni. Reggel mikor visszajöttek kicsit kipihentnek tüntek szóval valószinüleg sikerült aludjanak egy kicsit.-Ennyi volt a mesélnivalóm neki,így a továbbiakban csendben ültem mellette és hallotam azt a gépet ami a szívverését mutatja vagy mi.. ennyit hallottam : *bip...bip..bip..bip..* de akkor hirtelen elhalgatott.Leállt a szíve. Az orvosok gyorsan berohantak engem meg kitettek a folyosóra. Mindenki odagyült körém az ablakhoz.Onnan figyeltem ahogy próbálják újraéleszteni a szerelmemet.A könnyek patakban folytak le az arcomon majd megszólaltam:
-Kérlek ne hagyj el!!!!.........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése