A napok teltek.Minden nap a szobámban voltam és szomorkodtam.Liam szülinapja elõtt kivételt tettem és elmentem vásárolni.Mondta,hogy nincs meg neki a Toy Story 3 könyvben ezért megvettem neki.Viszont mostmár szeptember van.Pontosabban szeptember 4.-e.Holnap van az X-Faktor válogatása,de senkinek nem szóltam semmit.Igen jelentkeztek,és remélem,hogy sikerül.Olyan pletykákat hallottam,hogy idén más lesz az X-Faktor mint eddig,de nem érdekelt.Csak meg akarom mutatni,hogy mit tudok.Sokat gyakoroltam,nagyon sokat.Mivel a jelenlegi helyzetemhez legközelebb álló dalt választottam,ezért ez egy One Direction szám,méghozzá a Summer Love.Igen nehéz lesz elénekelni sírás nélkül de sikerülni fog!!!!Fogalmam sincs,hogy kik lesznek a zsüri tagok,de nem is izgat...
-Hééj Britney,ébren vagy?-nyitott be a szobámba Cherrie...
-Igen gyere be.
-Képzeld,vettünk jegyeket,az elsõ sorba az X-Faktor meghallgatására és gondoltam megkérdezem,hogy eljössz-e..?
-Nem megyek Cherrie,sajnálom.Majd elmesélitek milyen volt.Nincs kedvem,bocsi..
-Hát...*sóhajtott*...nem eröltetem..de a jegyedet itt hagyom,ha meggondolnád magad...-mosolygott.
-Köszönöm,de hidd el nem fogom magam meggondolni...-mosolyogtam vissza.
Igen,képzeljétek el!!Mostmár mosolyogni is szoktam.És hála Larry Stylinsonnak még nevetni is.
Talán egy kicsit vidámabb vagyok,de még mindig ugyanúgy fáj a hiánya..Nap mint nap próbál elérni,telefonál,eljön hozzánk,neten küld üzeneteket...még youtube-ra is feltöltött egy pár másodperces videót ezzel a szöveggel : "Britney Eastman,mindennél jobban szeretlek,bocsáss meg nekem!Szükségem van rád!!!" Nekem is rá,de ez nem ilyen egyszerü,megcsalt az elsõ alkalommal ammikor esélye nyílt rá,azok után,hogy megtudta,hogy gyermekünk születik.Hiába vagyok õrültem szerelmes,akkor sem bocsájthatok csak úgy meg neki....
*másnap reggel*
Korán keltem,mert 10-kor kezdõdött a meghallgatás.A lányok,már elmentek,én pedig nagy nehezen felkeltem,lementem reggelizni majd szép lassan elkészülõdtem.Ma úgy dömtöttem,hogy tornacipõ,farmer egy felsõ és sapka lesz rajtam. Tudni kell,hogy a sapkát mindig oldalra döntöm és letolom a szememhez.A magassarkúkról,úgyis le kell mondanom a pici miatt mert állítólag nem egészséges..hát okééé..Szóval.felöltöztem és elindultam valóra váltani az álmaimat...Mikor odaértem elmentem feliratkozni.Sorszámot húztam..Hmmmmm... elég vicces.. a szám amit húztam a #165616-os...egybõl Zayn jutott az eszembe...Istenem...ez a sors lenne?Pontosan ma van két éve,hogy õ besétált ebbe az épületbe és ugyan ezt a sorszámot húzta....Leültem és vártam...Iszonyatosan sok ideig ültem a székemen mígnem eljött a pillanat!!!
-A következõ az #165616 -os!!-szólt a hangosbemondó.
Felálltam és a színpad mögé mentem.Kíváncsi vagyok,hogy kik a zsürik.Kíváncsi vagyok,hogy tetszeni fog-e nekik amit énekelek...Nagy levegõt vettem,majd a sapkámat úgy fordítottam,hogy ne lássam a tömeget se a zsüriket,hogy majd amikor odafordulok akkor okozzanak nekem meglepetést...A kezembe nyomtak egy mikrofont majd elindultam...Miközben kifordultam a tömeg felé köszöntem
-Sziasztok Britney ....-ennyi ..arcom elsápadt,a mosolyom eltünt,a lélegzetem elállt.Bámultam magam elé...
-Szia Britney..nem gondoltuk volna,hogy itt látunk.
-Nos..ha tudtam volna,hogy ki a zsüri el sem jövök,bocsi Liam nem miattatok..csak...
-Értem,de ha már ittvagy akkor gondolom nem fogsz meghátrálni...-mosolygott.
-Nem.Énekelni fogok.
-És miiiiiit???Valami kajás dalt???-kérdezõskodött Niall..
-Nem nem kajás dal..tán csak nem éhes vagy?-nevettem el magam...
Zayn csendben ült középen,szemeit le nem vette volna rólam.A remény még mindíg a szemeiben csillogott.Annyira fáj....Mikor megpillantotta a sorszámomat elmosolyodott.
-Akkor mit énekelsz?-folytatta Harold.
-Nos Hazza..-mondtam szomorkásan..-legyen annyi elég,hogy ti hamarabb énekeltétek ezt a dalt mint én.
Majd elkezdtem énekelni...Zayn szemei könnyesek lettek..Nehéz volt nem elsírni magam,de erõs maradtam és rezzenéstelen tiszta hangon végig énekeltem.A dal végén mindenki állva tapsolt. A fiúk is.. én peig...hát én....sírni kezdtem..az életem egy része benne van ebben a dalban...Nyári szerelem..sírtam és arra lettem figyelmes,hogy valaki jó szorosan megölel..ismertem az illatát,ismertem az érintését....õ volt az...õ aki teljes szívébõl szeret engem..õ aki nélkül az életem üres és jelentéktelen..õ....az életem szerelme...mélyen a szemembe nézett..azok a gyönyörü csodás nagy szemek,már elmondhatatlanul hiányoztak..
-Én nem bírom tovább nélküled!Én nem akarok tovább nélküled élni,szeretném ha adnál nekem még egy utolsó esélyt..ESKÜSZÖM soha többé nem okozom neked csalódást...csak kérlek,had legyek ismét melletted,had ölelhesselek ismét minden nap,had nézhessem a gyönyörü szemeid,had simogathassam a puha hajadat,had érintsem csodás testedet,had mondhassam neked nap mint nap milliószor azt,hogy szeretlek!!
-Zayn...én sem bírom tovább,te vagy az aki megváltoztatta az életemet,te vagy az aki boldogságot,majd szomorúságot hozott az életembe,te vagy az akinek gyermekét a szívem alatt hordozom...te vagy az életem szerelme.
Közeledett felém,lassan...de közeledett...majd puha ajkai összetalálkotak az enyéimmel.Ismét érezni a tökéletes csókját,leírhatatlanul jó érzés.A hosszú csókolózást sajnos abba kellet hagyni a levegõhiány miatt.Hirtelen mind a 4 hátramaradt fiú ott volt melletünk és csoportos ölelést kezdeményeztünk...majd csak arra lettem figyelmes,hogy egy csapat lány is minket ölel.A legjobb barátnõim..igen õk,akik átsegítettek engem ezen a nehéz korszakon.:)Lassan mindenki visszaült a helyére majd engem néztek....
-Szóóóóval....továbbjutottam??
-Hmmmmm nehéz kérdés..-nevetett Zayn..
Erre én is elkezdtem nevetni.Végre õszintén és felszbadultan.Ez annyira hiányzott már az életembõl!!!Míg õk direkt húzták az idõt,hogy engem idegesítsenek a közönségbõl ordibáltak befelé... 'Igeeeeeeen!!!!" "Gyerünk fiúk eszméletlen hangja van!!"
Az öt fiú rámnézett,majd ismét özzenéztek,aztán megint rám...
-Igeeeeeeeeeeeeeen!!!-ordibálták egyszerre!!!!
-Jézus!Köszönöm szépen!!!
Mjad leszaladtam a színpadról.Végre újra magam mellet tudhatom Zaynt.A szavai egész mélyre hatoltak bennem.Elmondhatatlanul hiányzott már.A makacsságom miatt több mint 2 hetet voltunk külön.Borzalmas érzés volt,de most....most ismét minden rendben van...talán...de csak talán ismét tökéletes lesz az életem!!.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése