Amint befejeztem a monológomat kirohantam a házból és szaladni kezdtem.Nem volt célom,csak szaladtam amerre a lábam vitt...
*Zayn szemszöge*
-Britney!!!-kiabáltam utána de hiába.Hogy lehetek ekkora barom???
-Zayn...-szólt anya.Szemeim megteltek könnyekkel mikor ránéztem.Az édesanyám ilyen körülményk között kellett megtudja,hogy nagymama lesz.Ekkora barom is csak én lehetek.
-Utána megyek.-szólaltam meg.-Bejárom az egész várost ha kell.
-Ne Zayn.Maradj.Ebben a pillanatban te vagy az,akit a legkevésbé szeretne látni.-szólt hozzám Doniya.Igaza van,tényleg a háta közepére sem kívánt.
-Akkor meg mit csináljak?Nem bírok itt ülni tétlenül.
-Majd én utána megyek.Ne aggódj beszélek vele.
A nõvérem felkapta a cipõjét majd kiment a házból.Fogalmam sincs,hogy mit kéne most tennem.Édesanyámra pillantottam aki csalódottan tekintett rám.
-Több is volt,mint egy csók Zayn?-kérdezte csalódottan.
-Nem tudom.-válaszoltam neki miközben a könnyeimmel küzködtem.-én tényleg tiszta szívbõl szeretem õt anya,mindennél jobban.Mostanra õ lett az életem.Neki nem mondtam,de amikor elmondta hogy terhes,a szívemet átjárta a melegség és minden porcikám megtelt boldogsággal.Nem tudok nélküle élni anya..-borultam térdre a nappaliban.
-Kisfiam.Én nem ítéllek el,hisz szeretlek.Igaz nem szép amit tettél..teljessen átérzem azt amit Britney érez de hidd el,ha tényleg egymásnak lettetek teremtve akkor minden rendbe jön.-ölelt meg anyu.
-Anya én ezt nem bírom.-omlottam még jobban össze.-egy barom vagyok,nem tudom mi ütött belém tegnap este.Én Britney és a gyermekünk mellet szeretném leélni az egész életemet!!Én....-álltam meg egy pillanatra-soha senkit nem szerettem még így...
*Britney szemszöge*
Csak futottam,és futottam de amikor már úgy éreztem,hogy nem bírom leültem egy padra.Ugyanis abban a parkban voltam,ahol tegnap még vele sétáltam és a családjával..Miért tette ezt velem?Én mindenemet neki adtam.Szó szerint MINDENEMET. Elrabolta a szívem,a lelkem..és még a testem is.A szívem alatt hordozom a gyermekünket erre õ...
-Britney!Végre!!-hallotam Doniya lihegését.Én ott gubbasztottam a padon,szemeim feldagadtak már a sírástól de én akkor sem hagytam abba.Zokogtam,sikítottam
-Miééért??-omlottam Doniya karjaiba zokogva..
-Nem tudom Britney..tényleg nem..-szorított magához.Ott zokogtam a szerelmem nõvérének a karjaiban...hmm.. Megszólalni sem bírtam.Ott zokogtam jó hangosan és nem érdekelt ki mit gondol...
-Doniya...-néztem rá.
-Hmm?
-Itt van a telefonod?Sajnos az enyém a házatokban maradt.Fel szeretném hívni a hugomat.
-Persze.Ittvan tessék-nyújtotta át a telefont.
-Köszönöm.
Tárcsáztam a számot,mivel tudtam fejbõl...Hosszas csörgés után beleszólt Harry..
-Haló?-szólt álmos hangon.
-Ne haragudj Harry,hogy felébresztettelek,de muszály beszélnem Cherrievel.
-Persze Adom.
-Haló?Cherrie?
-Igen.Mi a baj Brit?
-Cherrie neharagudj,de muszály értem gyere Bradfordba-ekkor tört elõ belõlem a sírás-Tudom,hogy Harryéknél vagy Cheshire-ban de nem bírok itt maradni tovább.Könyörgöm.
-Jézusom Britney mi történt???
-Zayn...Zayn megcsalt engem..*majd elmeséltem neki mindent*
-Ha most elindulunk délután ott leszünk.Sietek .Puszi.-tette le a telefont.
Én Doniyara pillantottam majd megköszöntem neki,hogy ideadta a telefonját és viszaadtam neki.
*Cherrie szemszöge*
-Öltözz Harry!Indulunk!!
-Mi?
-Bitney-ért kell mennünk Bradfordba.
-Mivan?Miért?-értetlenkedett.
-Zayn megcsalta Britneyt.
Harry azzonal szótlanná vált majd lefagyott.Elkezdtem szólongatni..
-Harry figyelj már rám!!! Öltözz fel mert indulunk.
-Jólvan.Sietek.
Harry rövid készülõdés után végre beszállt a kocsiba és elindutunk.Az út az nagyon csendes volt.Harry taposta a gázt,hogy siessünk.Igazam lett tényleg délután volt amikor odaértünk.Zayn ott ült a kanapén és bámult a semmibe.
-Hol van?-kérdeztem flegmán.
-Az emeleten.
Felmentem az emeletre Harry pedig ottmaradt lent Zaynnel.
-Cherrie.-borult a nyakamba a nõvérem.Szemei kisírtak voltak,arca falfehér,tekintete üres,Olyan volt mint egy élõ-halott.Összepakoltuk a cuccait majd közösen lementünk.Britney elköszönt Zayn szüleitõl de Zaynt figyelembe se vette..Én is elköszöntem,majd Zayn elé álltam.Igazából nem akartam de mégis felpofoztam.Jó erõsen,had fájjon neki!
-Veled még beszédem lesz!-mordultam rá majd az autó felé vettem az irányt,amiben Britney már a hátsó ülésen zokogott.Én is hátra ültem és jó szorosan magamhoz öleltem.
*Zayn szemszöge*
-Az emeleten.-válaszoltam Cherrienek majd bámultam tovább magam elé.Harry ült le mellém
-Héé haver.Mi történt?-kérdezte.
-Találkoztam Braddel és elmentünk sörözni,de a sör után a keményebb italok jöttek és aztán képszakadás.
-Haver..azért ezt nem így kellet volna..-veregetett hátba.Igaza volt.Elszúrtam az egész életemet egy este alatt.
-Harry,én szeretem õt.Én tényleg szeretem õt.-gördült le egy könnycsepp az arcmon.
-Elhiszem...
Ekkor jöttek le a lányok a lépcsõn.Britney hamis mosolyával elköszönt a szüleimtõl és a testvéreimtõl,de rám még egy hideg pillantást sem vetett.Annyira fájt.Cherrie jól felpofozott majd ezt mondta :
-Veled még beszédem lesz!.
A pofont teljes mértékben megérdemeltem.Hogy tudtam ezt tenni?Még a gondolatától is rosszul vagyok..Egyszerüen nem bírom elképzelni az életemet Britney nélkül.Az életem,hirtelen üressé vált...nem bírom!!!
*Britney szemszöge*
-Hova megyünk? -kérdeztem.
-Cheshire-ba.
-Mi?Harry én nem szeretnék a szüleidhez menni ilyen állapotban.
-Nyugi.Anyu mindig is nagy lélek doki volt.Ha segíteni nem is tud.De kotyvaszt neked valami nyuktató teát.
-Cherrie...-fordultam felé...-neharagudj.
-Miért haragudnék?-kérdezte..
-Azért mert megzavartam a családlátogatást..Te se haragudj rám Hazza....
-Jajj ne butáskodj Brit.-szólt Harry kedvesen.-a *hugom* vagy :)-mosolyodott el.
Ez a mondat akaratlanul is mosolyt csalt azt arcomra.
-Na ez szép.A bátyám és a hugom járnak.-próbáltam nevetni,ami nem igazán ment.
-Ilyen az élet.-kacsintott rám Harold.
Az út további részében Cherrie karjaiban hol sírtam,hol gondolkoztam.Inkább a gondolkozásom miatt sírtam.Nem tudom..Majd este megérkeztünk Cheshire-ba....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése