-Jóreggelt!!A többiek?-kérdeztem csodálkozva
-Jóreggelt kincsem.A barátaid korán elmentek azzal az üzenettel,hogy a mai nap csak a 4-ünké.Nagyon kedves társaság.-mosolygott anya.
-Igen.nagyon kedvesek.Ezért is a barátaim.
-És Zayn még alszik?-kérdezte apa tök kedvesen.Hihetetlen.Rájött hogy felnõttem és nem nézi rossz szemmel,ha a barátom a szobámban alszik.Anyira szeretem az apukámat :3
-Nem,már nem alszik ;))-jött be a konyhába Zayn.-Jóreggelt.
-Jóreggelt.-mondtuk egyzerre a szüleimmel.-na mire gondoltál,hova megyünk ma?-folytattam a gondolatmenetemet.
-Igazából még nem gondoltam semmire.De ha már így kérdezed sétálhatnánk a Temze partján majd elmehetnénk közösen vcsorázni a srácokkal meg csajokkal és persze a szüleiddel.-mondta Zayn álmosan.
-Ez nagyon jó ötlet.-helyeselte apa.
-Na akkor nyomás készülõdni.De elõbb gyertek reggelizni!-parancsolt ránk anya-sütöttem palacsintát.
-Jó de csak egyet!-mondtam neki.
-Én farkas éhes vagyok.-kuncogott Zayn.Ettünk anya palacsintájából majd felmentünk Zaynnel készülõdni.A végére úgy döntöttünk,hogy összeöltözünk.
Mivel ma elég hideg volt ezért pont jól öltöztünk fel.. Elég meleg volt a ruha,pontosan annyira hogy ne fázzunk.Persze anyu azzonal elkezdte :
-Kislányom! Meg fogsz fázni.Miért nem öltöztél vastagabban??
-Nyugi anyu nem lesz semmi bajom. Egészséges vagyok és az is leszek.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Kislányom.Miért van egy nagy M betü a felsõdön? -kérdezte apa.Biztos rosszra gondolt a Malik családnévvel kapcsolatban de komolyan nem azért..-.-
-Azért mert ilyen volt a boltban mikor vettem :D-válaszoltam a kérdésére.
Elindultunk. Az elsõ zebrán mikor zöldre váltott a lámpa én gyorsan elõre siettem és az utolsó dolog amire emlékszem az,hogy egy nagyot csapódok,utána minden elsötétült.
*Zayn szemszöge*
-Britneeeeey!!-kiabáltam mikor láttam,hogy az az autó nem akar lelassítani.De már késõ volt. Elütötte. Életem szerelmét a szemeim elõtt gázolták el és én semmit sem tehettem. Gyorsan kihívtuk a mentõket akik beszállították õt a korházba..Mrs. Eastman összetört. Mr. Eastman próbál erõs maradni de én látom rajta,hogy legszívesebben sírna.Britneyt épp most mütik.Az orvos semmit nem mondott.Istenem.Még nem szóltam a srácoknak.Felhívom Liamet.
-Haló?-szólt bele a telefonba.
-Szia Liam.
-Szia Zayn mi a baj?
-Liam. Gyertek be a korházba , a többit elmesélem itt.-majd letettem a telefont.
*Liam szemszöge*
-Figyu srácok.Be kell mennünk a korházba.Zayn nem mondott többet de hallotam a hangján,hogy összetört.
-Jézus!!Induljunk!!-szólalt meg Cherrie.
*Zayn szemszöge*
Már nem bírok sokáig erõs maradni.Muszály kibeszéljem magamból a bánatomat.De nem terhelhetem ezzel Britney szüleit.
-Zayn!!Zayn!!Mi történt??- szaladt felém Cherrie,Mandy és Debbie.Nyomukban voltak a srácok is El-el és Dan-al.
-Britney.-ennyit bírtam mondani majd hirtelen könnyek kezdtek folyni lefele az arcomon.Nem akartam sírni de már nem tehettem ellene semmit.Debbie az ölembe zuhant és úgy zokogott .A többiek pedig egymást ölelték.Cherrie zokogott a legjobban.Majd mikor kicsit halgabban sírt ennyit mondott :
Egy pillanatra még a lélegzetem is elállt.De õ elkezdte tovább mesélni.
-A szüleim elmondták,hogy örökbe fogadtak,mert anyukámnak soha nem lehetett gyereke.Idõvel kiderült ,hogy Britney a tesvérem. õ most lesz 19 éves én pedig jövõre.A szülinapján akartam neki elmondani.Ez fáj a legjobban,hogy titkoltam elõtte.-majd a beszédét az orvos szakította félbe.
-Önök miss Eastman hozzátartozói?
-Igen. szólalt meg Cherrie.
-Britney kisasszony nagyon súlyosan megsérült.3 bordája eltört és most kómában fekszik.A mütét közben nem volt semmiféle komplikáció.Már rajta múlik,hogy harcol-e vagy sem. sajnálom.
Ezek hallatán belõlem is elõtört a sírás ,persze próbáltam visszafolytani.
-Kérem ma csak 2-en menjenek be hozzá. Holnap már többen meglátogathatják.-folytatta az orvos.Egybõl Brit szüleire néztünk de õk csak intettek,hogy menjek be én és Cherrie.A kórterme ajtaja nyitva volt. Bemenntünk. Olyan békés volt.Mintha aludna. A teste mozdulatlan és a keze jéghideg. Cherrie csak zokogott az ágya egyik oldalán még én a másikon ültem és elkezdtem hozzá beszélni,mintha hallana és értene engem.:
-Britney,drágám.Kérlek maradj velem,ne hagyj el.Annyira sajnálom. Teljesen úgy érzem,hogy ez csak az én hibám volt.Ha erõsebben fogom a kezed,talán nem tudsz elõre sietni. Nem hagyhatsz el minket . Meg kell ismerd a hugodat.És még nem volt esélyem ellmondani neked,Britney,hogy teljes mértékben beléd szerettem.Te vagy a lételemem.Nem hagyhatsz el.Szeretlek Britney.-majd benyitott az orvos,hogy menjünk ki,mert pihennie kell.
-Menj haza Zayn próbálj meg pihenni.-szólt hozzám Liam..
-Nem megyek haza.Nem hagyom egyedül.Itt maradok vele.-válaszoltam neki szomorúan..Nagyon remélem,hogy Britney hallott engem odabent bár ez szinte lehetetlen..mostmár minden a holnapon múlik..Elég erõs-e a harchoz vagy feladja végleg?.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése