Vacsora után visszavonultam a szobámba és nehezen,de elaludtam.Reggel mikor felkeltem,az álmomon járt az eszem.Azt álmodtam,hogy jelentkezek az X-Faktorba,és hogy rendbe jön az életem,ami ismét sírása késztetett.Kb. minden nap így nézhettem ki. :
-Kész vagy Britney???-jött be a szobámba Cherrie
-Persze.Indulhatunk.
Az út haza Londonba egy örökkévalóságnak tünt...Bárcsak az lett volna...mikor megérkeztünk,õ volt ott az ajtóban. Arcán tisztán lehetett látni a megbánást és a szomorúságot....Elindultam,be a házba...
-Britney,kérlek,had magyarázzam meg!!
Szó nélkül elsuhantam mellete és Cherrie hangját hallotam...
-Nem kíváncsi rád..seggfej!!
Harry szavai jártak a fejembe,hogy elõbb vaggy utóbb úgyis beszélnem kell vele...mély levegõt vettem és szomorúan megszólaltam.
-Engedd be...
Cherrie nagy szemekkel nézett rám...Harryre pillantotam aki mosolygott.Zaynnel felvonultunk a szobámba,ahol aztán elkezdett beszélni.
-Britney,szeretlek.Megbocsájthatatlan hibát követtem el,de értsd meg a puszta gondolat,hogy nem vagy melletem megõrít.Te és a gyermekünk vagytok nekem a legfontosabbak...SENKI más..szeretlek Britney...
Éreztem,hogy egy könycsepp gördül le az arcomon de nem törõdtem vele.
-Zayn,én is szeretlek de ez nem változtat semmin. Vége. Kérlek menj el.-úgy éreztem mindjárt elkezdek hangosan sikítva zokogni de tartanom kellet magam.
-Britney ne csináld ezt..kérlek!!
-Menj el Zayn.Ne nehezítsd meg mégjobban..csak..menj el.
Zayn elment..alig lépett ki a szobámból máris zokogni kezdtem..Hangosan.Nem érdekelt hogy õ még hall engem,nem érdekelt ki mit gondol...zokogtam,ordítottam.Ekkor beszaladt a szobámba Eleanor.Louis és õ már visszajöttek Eleanor szüleitõl..Bár azt hiszem,hogy már mindenki visszajött,de nem tudom..
-Britney cssssss...-ölelt meg...-próbált meg elmondani,hogy mit mondott...
-Eleanor....nem..nem bírom..-zokogtam tovább..
Eleanort nem érdekelte,hogy a szemfestékem a ruhájára kerùl pedig fehér felsõ volt rajta...csak ölelt jó szorosan.Elmondta,hogy a többiek,azt mondták neki,hogy jöjjön be hozzám.Már mindenki tudta,hogy mi történt és szépen lassan az összes legjobb barátnõm megjelent a szobámban.Mindenki nyuktatni próbált kisebb nagyobb sikerrel....És mindenki azt kérdezte,hogy miket mondott Zayn..Elmondtam nekik,és teljes mértékban támogattak.Igen õk lányok ♥
*Zayn szemszöge*
Kijöttem a szobájából és hangos zokogásba kezdett.Vissza akartam menni hozzá de Niall megfogta a kezem...
-Ne Zayn...Hagyd...
-Niall kérlek..Nem hallod,hogy zokog???
-Majd én bemegyek..-jött oda Eleanor..
Bólintottam majd lementem Niall-al a földszintre...A lányok fölmentek Britneyhez és én lent maradtam a fiúkkal..
-Szóval,azt hiszem idelye lenne elmesélni,hogy mi tortént..
-Megmondtam neki hogy szeretem és a gyermekünket is...És õ elküldött...Megkért,hogy ne nehezítsem meg mégjobban...
-Nem most Zayn! Hanem Bradfordban..-mordult meg Louis..
-Sétáltunk a parkban és összefutottunk Braddel...
-Brad??? Sose bírtam...-motyogott Liam..
-És meghívott egy sörre.Aznap este mentünk el de a sör után egyre ütõsebb dolgokat ittunk..és onnan képszakadás..
-Aha..tehát ha jobban belegondolunk akkor ez Brad hibálya..-mondta Niall..
-Nem Niall.Ez az én hibám..Túl sokat ittam és most nem csak én szenvedek.....-éreztem,hogy egy könnycsepp szabadságra vágyik ezért gyorsan megtöröltem a szememet..-szeretem õt és ezzen SOHA SEMMI nem változtat...
-Tudjuk tesó!-mondták a többiek..-Hidd el meg fog bocsátani,de ehhez idõ kell..
-De én nem bírom ezt,nem bírom látni ahogy szenved,nem bírom látni,hogy ellök magától,nem bírom látni hogy esélyt sem ad.Nem nézhetek bele a csodás kék szemeibe,nem csókolhatom puha ajkait,nem simogathatom hosszú haját,...nem lehet az enyém....
*Britney szemszöge*
-Lányok,én éhes vagyok..Ma még semmit nem ettem,pedig próbálok enni mert a kicsi nem bírja kaja nélkül....-mosolyodtam el
-Mosolyoooooooog!!!!!!!!-ordított Mandy..-gyere enni mielõtt ez megváltozik!*-*
Elindultunk le a lépcsõn ami nagyon nagy hiba volt....Zayn ott ült a srácokkal a kanapén...
-Britney..-szólt Liam csillogó szemekkel..
-Pedig mosolygott..-sóhalytott Mandy,én pedig finoman de úgy hogy érezze oldalbaböktem...
-Ohh...ammmm...sziasztok..bocsi ..én csak...ahh mindegy...-és elindultam vissza felfelé.Nem,nem sírtam.Már nem volt erõm..
-Felvisszük a vacsit jó?Rendelünk pizzát.-mondta Cherrie..
-Oké...-majd bementem a szobámba..
Bozalmas érzés õt látni úgy,hogy nincs mellettem...Borzalmas,hogy nem nézhetek bele a gyönyörü szemébe,borzalmas,hogy nem csókolhatom a csodás ajkait,borzalmas hogy nem túrhatok bele a tökéletes hajába,borzalmas,hogy õ már nem az enyém.....Borzalmas,hogy még mindíg,talán jobban mint valaha de szeretem õt!!!!....
*bocsi srácok hogy ilyen szomorú részeket hozok,de próbálok áthaladni ezen..!! nemsokára jönnek a nagyon vidámak is...és örülnék ha ti akik olvassátok a blogomat,kommolnátok,hogy érdemes-e folytatnom......:////// Pusziii!!*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése