-Niall én annyira izgulok.És ha nem kedvelnek?Niall...félek...-mondtam a repülõn ami írországba repített minket...
-Hééé Mandy..gyere bújj ide-ölelt meg-ne félj,ha én szeretlek,akkor a családom is fog.:)-adott egy puszit az arcomra.
-Honnan tudod?-kérdeztem szomorkásan..
-Hogy honnan?..onnan hogy soha senkit nem szerettem még ennyire mint téged Mandy.-miután befejezte a mondanivalóját megcsókolt.Egy könycsepp kicsordult a szemembõl ami szépen lassan legördült az arcomon.Mélyen a szemébe néztem,azokba a csodálatos kék szemekbe és egyetlen egy szót mondtam neki,de szerintem ez a szó többet ért bárminél.
-Szeretlek.-majd én is megcsókoltam õt.
-Igen..de te azelõtt is szerettél mielõtt ismertél volna...-húzta a száját :/
-Nem Niall,nem érted.Nem úgy szeretek,mint egy rajongó,az az idõszak..hát nem mondhatom azt,hogy elmúlt,mert directionernek lenni nem átmeneti dolog..,inkább mondjuk azt,hogy mélyen el van bennem temetveNiall én tényleg szeretek.Szerelmes vagyok beléd.
-Mandy..én is beléd!!-majd heves csókolózásba kezdtünk.
Hát persze,hogy egy idõs házaspár ült mellettünk a repülõn....
-Nézd Greg,milyen aranyosak ezek a gyerekek..-szólalt meg a néni. Mi Niallal rájuk néztünk és elmosolyodtunk.
Ezek után elaludtunk.Akkor keltünk fel,amikor a gép leszállni készült.Miután leszálltunk megálltam egy pillanatra.
-Van valami baj Mandy?-kérdezte az én kis írmanóm...
-Niall ez gyönyörü...írország gyönyörü...-állt el a lélegzetem..
-De nem gyönyörübb mint te..-ölelt magához..
-Niall..:$ -éreztem,hogy teljesen elpirulok.
Elindultunk Niall szüleihez.Már a kapuban voltunk amikor egy pillanatra megálltam és megszoritottam Niall kezét.
-Nyugi Mandy .Nem lesz semmi baj!
Ezzel a mondattal beléptünk a házba.Maura nagy öleléssel fogadta fiát majd engem üdvözölt.
-Jó napot Mrs. Horan.Örülök,hogy megismerhetem Mandy Simpson vagyok.-mosolyogtam rá.
-Jajj Mandy szólíts Maurának!!-mosolygott.-Niall.Aranyos lány vigyázz rá.-fordult oda a fiához.Niall csak mosolygott.
-Szia.Greg vagyok,Niall bátyja.
-Szia.Mandy.-kezetfogtunk.
-Szia Mandy Bob vagyok.-ölelt meeg Niall apukája.
-Jó napot:) Mandy.Nagyon örülök,hogy megismerhetem.:)-mosolyogtam
Ezek után minden nagyon jól telt.Niall csalája nagyon kedves,és Niall azt mondta,hogy az anyukája azt mondta neki,hogy Niall mellettem kell megöregedjen.Annyira aranyosaaaak!! ♥
*Debbie szemszöge a történtek elõtt*
Mindenki elment én pedig nagyon közel kerültem Willhez.Már randiztunk párszor de még nem vagyunk együtt.Remélem a ma esti randi már tényleg összehoz minket.!Tényleg,mindjárt meg kell érkezzen.....
-Szia Will.-nyitottam ki az ajtót.
-Szia Debbie.Csodásan nézel ki!
-Köszönöm szépen.Amúgy jól áll az öltöny..-kuncogtam.
-Ohh hát te sem panaszkodhatsz.Ez a ruha eszméltlen!!!
-Will!Zavarba hozol..
-Ez a célom.. aranyos vagy amikor zavarban vagy..:)
Erre már nem tudtam válaszolni.Tényleg zavarban voltam.Elmentünk vacsorázni majd este sétáltunk a városban...a séta végén Will haza kísért.
-Debbie.Nézd...nagyon tetszel nekem.Azt szeretném ha ez több lenne mint barátság.
-Én is ezt szeretném.-és megcsókoltam.
*Britney szemszöge*
Cheshire-be értünk.Nem akartam ide jönni,de Harryék nem értették ezt meg.
-Cherrie,megyek elõkészítek egy szobát.-szólt Anne kedvesen.
-Köszönöm.-válaszolt neki Cherrie.
-Mrs.Styles....sajnálom,hogy ilyen körülmények között kell találkoznuk...-végre egy normális mondat is elhagyta a számat.
-Ugyan Britney....tudom,hogy mit érzel,és kérlek szólíts Annenak :)
-Rendben Anne..-próbáltam egy mümosolyt az arcomra varázsolni kisebb nagyobb sikerrel...
Felmentem az ideiglenes szobámba és ismét sírni kezdtem..Arra lettem figyelmes,hogy valaki benyit az ajtón...
-Hát te?
-Britney..én csak meg akartam kérdezni,hogy hogy vagy..de látom..,kérlek ne sírj.Nagyon rossz így látni téged,és a babának sem jó ez..
-Harry te ezt nem érted...nem az fáj a legjobban,hogy megcsalt..bár ez sem könnyíti meg a helyzetet...hanem az,hogy azzal hogy õt elvesztettem ,minden elveszett.A lelkem üres...egyszerüen nincs mellettem,és ez nagyon rossz..nem bírom Harry..-kezdtem el ismét a hangos zokogást....
-Britney csssssss..semmi baj...hidd el minden rendbe jön elõbb vagy utóbb..-ölelt meg a fürtös.
-Harry...
-Igen??
-Nem mondta el,hogy miért tette?Mikor azt mondta,hogy örül a babának,hogy szeret engem....Naiv vagyok...minden szavát elhittem...
-Részeg volt Britney...nagyon részeg... õ tényleg szeret téged...és nyakamat rá,hogy most is téged keres...mindenhol....-ahogy befejezte a mondanivalóját már csörgött is a telefonja...-nem megmondtam?-kérdezte..
-Kérlek Harry ne mondd meg neki..könyörgöm...
-Elõbb-utóbb úgyis beszélned kell vele...
-Igazad van...csak..olyan nehéz..szeretem õt ..tényleg szeretem..tiszta szívbõl....
-Hidd el nekem Britney..õ is szeret téged..-majd kinyomta a telefont...
-Miért...mindegy... Éhes vagyok...-mondtam
-Egyre jobban kezdm azt hinni hogy Niallé a gyerek!!-nevetett
-Harry!!!!-nevettem én is...
-Na gyere enni....
*Zayn szemszöge*
A francba Harry...már mindenkit felhívtam,de senki nem tudta,hogy hol van..nameg persze,jól letoltak...tudom,hogy megbocsájthatatlan hibát követtem el,de nekem szükségem van Britneyre.Szeretem õt..és a gyermekünk,a lehetõ legjobb dolog ami történhetett a kapcsolatunk során..Nem bírok nélküle élni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése